2011. január 24., hétfő

mire valók

rájöttem már, hogy mire valók a magányos éjszakák... erre! írni
s, ha nincs is értelme, annak mit "papírra" vetek, vagyis csak vetnék, ha nem 2011 lenne, s nem a laptopom előtt ülnék, akkor is gyakorolom a gépelést...
jó az, hiszen munkám része, s előny, ha valaki gyorsan gépel, ha nem is mindig tudja, hogy mit is ír

legalább a digitális lapok is fehérek... ennek örülök, hiszen tiszták! mint a hó, amit még nem csaptak össze az autók sáros latyakkal...

szóval, írni jók ezek az éjjelek, de mit írjunk, ugye?! nagyon egyszerű, az életünk, múltunk, jelenünk, jövőnk!
a reményteli jövőnk, hiszen világvégét jósolni minek, megteszik mások, akkor én inkább azt írom, hogy nem kell félni, minden ok lesz, s, ha nem, hát, addig is ringassuk magunkat, hátha egy percre boldogok lehetünk

de, ezt most hagyjuk! hogy ki és hogyan próbálja elkapni a boldogság pillanatait... bár egy percre elidőzhetünk itt, hiszen ilyenkor ráérünk... lássuk csak!
e "vadászatban" az utóbbi időben egy újabb jelenségre lettem figyelmes! mégpedig, hogy mint úgy látszik a dolgok többsége, ez sem fair játék, itt sem egyenlőek sem az esélyek, sem a lehetőségek

van, aki hajóval fut ki, s óriás hálót vethet ki, s van, aki erdőben bolyong, s lepkevadászként kergetőzik önmagával... érdekes!

de, írok inkább az elmaradt beszélgetésekről! mert vannak, lesznek ilyenek, mindenkinek, idővel, s egyre több, persze, ha tanulunk az első esetekből, akkor tehetünk vmit, az ügyben, de minek ezen agyalni, nem csak rajtunk múlik, s végső soron visszanézve, mindig olybá tűnik, hogy mégsem volt soha semmilyen közünk a dolgok alakulásához... aztán mivel minden körbeér - ahogy egy textilművész kiállításából megtudtam - rögtön rájövünk, hogy tetteink, döntéseink, egyenes következményei, a hatásai kiváltó okok életünk eseményeinek látszólag végtelen láncolatának...
vagyis mégiscsak tehetünk róla, hogy nem jött létre az a beszélgetés, de csak akkor döbbenünk erre rá, legalábbis az első pár esetben, mikor már végleg elmúlt... legalábbis az általunk ismert világban nem tehetjük már meg, nem pótolhatjuk be
mivel a partnerünk nincs már itt

nekem 3 ilyen beszélgetésem van, aztán remélem, hogy hitem szerint megejtjük majd, egyszer, máshol, másképp, lesz rá idő, hogy asztalunknál a gyertyák csonkig égjenek

de, tanulok a múltból és teszek a jelenben, hogy az legyen a jövő, amely majd múlttá válik, amit most én elterveztem, vagyis megejtem az a rég elmaradozó beszélgetést, hogy majd úgy gondoljak vissza rá, hogy igen, megbeszéltük és nincs hiányérzetem, megválaszolatlan kérdésem, vagy kimondatlan gondolatom...

de nem ma! még van idő, remélem!!!
:)))

2011. január 21., péntek

lájkolj!!! motorszépségverseny


én is neveztem a versenyre
ha tetszik, lájkolj
:)
és egy ingyen körre elviszlek
:)
http://www.facebook.com/update_security_info.php?wizard=1#!/photo.php?fbid=119943408077414&set=a.118261778245577.20929.100001852677221

2011. január 3., hétfő

egyszer

...valószínűleg minden ember különleges, egyszeri és megismételhetetlen
mert talán, ha igazam van, akkor mindenki tesz, mond, ír, gondol, lát, hall, vagy érez egyszer az életében olyat, amelyet más nem tett, mondott, írt...