2011. november 23., szerda

160 ezer lett

2011. november 3., csütörtök

görög istenek

elsőre őrültnek, másodikra logikusnak, aztán újra furcsának és már nem is tudom... felelőtlennek tűnik, amit a görög miniszterelnök csinált

már az apja, nagyapja is me. volt, ő meg, ha most megbukik, a családnak annyi, a dicsőség elszállt, pedig...

élete legnagyobb sikere - elengedték a görög államadósság felét - után lehet, hogy élete eddigi legnagyobb baklövését követte el, egy héten belül, mivel senkivel meg nem beszélve, bedobta a népszavazás témát...

mintha, sőt nem is mintha, hanem teljesen konkrétan, nem tanul az ember saját, vagy elődei hibáiból

ergo hullámvölgyek után hullámhegyek jönnek, míg egyszer ki nem egyenesedik a görbe! azt hívják úgy a laikusok, hogy világ vége!

sztem nem lesz annak vége, mert eddig sem lett, csak civilizációk tűntek el, s jöttek újak, ebből az a rossz hír következik, hogy a miénknek is vége lesz, vagyis kérdés csak az, hogy mi látjuk e majd, vagy csak unokáink...

mi az oka? ha ezt tudnánk lehet megoldás is lenne - talán a gének... öröklődik a "hülyeség" is, ugyan úgy, mint a tudás!? lehet! akkor viszont örök a körforgás, mivel a géneket, az emberi természetet, nem lehet 100% átformálni!

ezek után mégis, miért keljünk fel holnap reggel? mert egyénenként sokat tehetünk, hogy jobb legyen, amíg tart, sőt lehet nagyon jó is! sőt, ha ez a sok jót művelő emberke összejön, akkor talán változhat is valami?! naív vagyok? lehet! de akkor kélek ne ébressz fel!
:)
s tuti lesz, akinek azt adja majd feladatul, hogy újrakezdje, mert talán egy azért marad a végén! (na jó minimum kettő! :) )

cikk:

Az ember, aki bedöntötte a világot - döbbenetes részletek

"...Egyedül döntött a harmadik görög segélycsomagról tartandó népszavazásról Georgiosz Papandreu kormányfő, aki a ma hajnalig tartó, hétórás kormányülésen megkapta kétkedő miniszterei támogatását a referendum kiírásához, illetve az azt megelőző pénteki parlamenti bizalmi szavazáshoz...."

link:
http://www.napi.hu/nemzetkozi_gazdasag/az_ember_aki_bedontotte_a_vilagot_dobbenetes_reszletek.500478.html

tomorrowland

Miért jó X mennek lenni?

2011. október 24., hétfő

látogatottság

a tube és az inda csatornám átlépte a 10 és a 30 ezret
ez jó!
:)
http://www.youtube.com/user/MrCzine?feature=mhee

másik:
http://indavideo.hu/profile/gza007
:)

2011. október 10., hétfő

alma

tanulság:
bármennyi pénzed van! van, amikor nem elég!
ez igen szomorú, de ez a helyzet!

http://csaladhalo.hu/cikk/szinek/nem-zavar-hogy-en-leszek-leggazdagabb-ember-temetoben

ahogy egy barátom mondta: "ha egészséged van, a többi már csak rajtad múlik"
:)

szóval nekünk, akiknek van, tegyünk! valamit! bármit! csak jótttt!
:)

2011. szeptember 25., vasárnap

kiss

legnépszerűbb fotóm!
:)
http://indafoto.hu/gza/image/12916015-34cfece3

te leszel az???

több mint 9000-en látták a videóim
:))
http://indavideo.hu/video/Riga

a 10 ezredik csokit nyer!
:)))

sodrófa...

minden sikeres férfi mögött áll egy...?!
:)
anyós?!
:)
nem az a kérdés, hogy ki áll, hanem, hogy mivel áll!???
:)
pl.: sodrófával!
:)

nézni és látni

több szem többet lát!

én csak azt kérdezném, hogy "és, ha ugyanazt nézzük!"
:)))))

ugye, ezzel etetnek már majd 30 éve!
:))

2011. július 24., vasárnap

1100 éve Európa közepén

nagyon sokat néztük ezt a sorozatot, mamával és papával, az erdész ház hűvös falai közt, tikkasztó nyári napokon
szerettem azokat a napokat, azt a helyet
sok emlék köt oda... gyermekkorom
ma már más az is, de ettől még nem felejtek, s addig él minden míg emlékezetünkben megőrizzük

http://videotar.mtv.hu/Kategoriak/1100%20ev%20Europa%20kozepen.aspx

2011. május 26., csütörtök

olaj

sajnos, nem tudtam eddig, hogy egy csepp használt háztartási olaj képes 1000 liter tiszta vizet elszennyezni... :((
.. most a MOL összegyűjti és újrahasznosítja!!!
:)
ez nem reklám, de jó ha tudjuk, és én ezentúl összegyűjtöm,
úgyis én vagyok a cégnél is az egyetlen, aki minden nap 100szor kapcsolja le vki után a villanyt... meg biciklivel jár munkába...
:)))

2011. május 9., hétfő

motoros nők

http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/05/06/17/Nyeregbe_pattantak_a_noi_motorosok.aspx

sokkal óvatosabbak, mint mi
:))))

2011. február 21., hétfő

vas lovas















Mennyi, de mennyi közös emlék. Képek sorjáznak a fejemben. Elindult, mint gyermekkoromban a diavetítő, melyet anyámmal nézegettünk esténként. Toldi, János Vitéz… J
De ezek a képek nem egy meséből valók, megtörtént események futnak rajta. Sorban. Szépek. Mint a Fogarasi havasok, vagy, ahogy állunk Somlyón a nyeregben, lábaink előtt a végtelen Magyarország. Téglás, az erdész ház, majd kint a tankpályán, a gyakorló terepen… Ugrás! 2010. december. Budapest, a szerkesztőségben.

Most megállok kicsit, s ezen elmerengek. Mert nehéz a szó! L

Az erdész ház, a fehér falú erdész ház, a ligetben. A teraszon, vagy a fás kamrában, ahol a gyújtós élére volt állítva.
De vissza az szerkesztőségbe. Ott ül papám, és mire én odaérek, mert persze elaludtam, s ezt nem mertem megmondani neki, már mindenki ismeri és beszélgetnek, és nevetnek! J
Mert annyi történetet tudott, s olyan jól adta elő! J Hiszen ő onnan jött, ahol a fák az égig érnek.
De jó lenne most az egyiken felmászni hozzá, hogy beszélgessünk. Mert annyit beszélgettünk! J Mindenről. Sosem volt érzéketlen a témák iránt. S, én, hogy nevettem mikor mesélte a gyermekkori csínyeket. Persze, ez a kis izgágaság megmaradt végig. Vicces volt, mikor pár hónapja pont mondtam neki, hogy – mert épp Debrecenben voltam és autóval mentem a városban – nem szabad ám a piacnál az úton átmenni, mert sok a kocsi és a rendőr. (Épp akkor mentem arra. Nevettem is, hogy hoppá ott megy az én nagypapám is. Pedig épp most jegyeztem meg magamban, hogy az öregek az ideiglenes piacnál az úton szaladgálnak át!)

Mindenki, akivel találkozott megjegyezte. A barátaim, a kollégák. Mikor bejött a suliba… J „Tamás! Az a szakállas bácsi ott neked integet!” J Mondta, Sipos Laci barátom. Aztán kérdezték, hogy ki volt ez a zöld ruhás ember? S, én mondtam, hogy a nagypapám, s erdész. A kalapját megtartom. J Meg a napszemüvegét, amit mindig „irigyeltem” tőle! J Nagyon vagány volt benne, mondták is mindig, hogy papád milyen menő szemüvegben van.

Tudta, azt is, hogy készül a tiszta méz. Folyékony arany. Persze életében mikor először vett keretet a kezébe, hasra esett, mert a keret nagy volt ő meg kicsi. De, felkelt és megtanulta, hogy kell fogni és, nekem is megmutatta. Mert, minden tudását átadta nekünk! A mi dolgunk csak jól gazdálkodni azzal, ami nem túl nehéz, mert ezt is tőle leshettük el.

Hányszor eszembe jut, milyen jó, hogy megcsináltuk azt a filmet, mert azt már én erőltettem. J S, milyen jó, hogy még a legutóbbi karácsonyt is együtt töltöttük. Mint, 20 évvel ezelőtt. Mert már, én is ilyen öreg vagyok. Akkor is, százszor is olyan jó, hogy elmentünk, megtettük és átéltük! Hogy, látott motorral, hogy megnéztük a tűzijátékot a Duna parton, hogy ott volt a diplomaosztómon és… Istenem! Köszönöm! S, bár nehéz, próbálom elfogadni, hogy ennyi volt kiszabva. Ennyi jutott nekünk egymásból.
De akkor is olyan, jó, hogy annyit jártunk együtt Szegedre és Pestre színházba is, meg cukrászdába.

Ő tanított meg lőni, motorozni, fát vágni és lego várat építeni. Meg arra is, hogy elsőre megmondjam, melyik ember nem ér egy fabatkát sem. S, ki az, akire érdemes odafigyelni! Hogy szerettem száguldozni vele az erdőben. Persze max. 50, 60-nal mehettünk, de kicsi gyerekként nagyon gyorsnak tűnt! J

Jó lenne tudni, mennyi van kiszabva nekünk?! Nem tudom, néha azt gondolom igen. Talán, akkor másképp tudnám alakítani vagy, másképp tennék pár dolgot, a múltban történtekből, mert sajnos van ilyen. S, talán jobban csinálnák. Ilyen közhelyesen szólva. De rögtön ott a gondolatsor végén, hogy NEM! Nem lenne jó, mert nem tudnánk kezelni,. Vagy egy másik oldalról és inkább ez a lényeg, mivel nem tudjuk, tegyük most helyesen, vagyis, most kell helyesen cselekedni, beszélni, gondolkodni…
Ehhez azonban példa kell!

Példamutató férj, apa, nagypap és szakember volt. Mondhat rá bárki, bármit. Mert volt, aki nem szerette és lehet, hogy rosszat is akart neki. Mindenki életében van ilyen. Összeszedi őket az ember az út során, mint a port, vagy a bogáncsot.

Ő, letette a cigit, és nem nyúlt hozzá többet. Megkereste az első karikagyűrűjét a szénakazalban. Ő, csak egy nő ujjára húzott gyűrűt, s kitartott mellette, s viszont. Szeretett minket akkor is, mikor okot adtunk, hogy haragudjon ránk, s persze, volt, hogy mi is okkal lehettünk dühösek valamiért. S, ha nem mutatta, hogy mit gondol. Ugyan már, ezt érezni kell! Hányszor előfordult velem, hogy egymásra gondoltunk, s megszólalt a telefon! J

Nagyon erős akarata volt, kitartó ember és volt tartása, ahogy mondani szokás. Szigorú nevelést kapott. Ezért lehet ő is az volt. Sőt, biztos. Mégis.. így utólag, sőt már évek óta tudom, hogy meg kell rá érni és rájövünk, hogy miért ilyen az a szülő, akire ez illik. S, jó esetben az is tisztává válik, hogy mi is ennek az értelme és motivációja. Egyszerűen fogalmazva az, hogy belőlünk is embert faragjanak. Mert ki mondja meg, hogy mi a helyes, ha nem az előző nemzedék. Persze vannak dolgok, amelyeket magunknak kell a jelenben kikísérletezni, de nem fogunk jó megoldásra jutni, ha nincs meg az eszmei háttér, a sorvezető, hogy divatos legyek! J

Én bármikor számíthattam rá, s szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Nem volt persze hibátlan. Én sem vagyok! J De,… nem sorolom a közhelyeket.
Annyira működött köztünk a megérzés. Pedig én „csak” az unokája vagyok. Mégis. Tudtak, már azt is, hogy közeleg. De nem akartam elhinni. L nemrégen azt írtam, hogy vannak az életemben meg nem történt beszélgetések. A beszélgetés most sem valósult meg, mert az élet… De nincs hiányérzetem, mert pár szó is elég volt, s értettük egymást. Mikor utoljára találkoztunk, akkor is! L S, amikor utoljára tudtunk beszélni.

Ő volt, tehát a második, aki elment, mert nekem még mind a négy nagyszülőm megvolt. Most a két nagymama maradt. Tudtam mindig is, hogy nekem ez egy darabig nagyon jó, aztán sorban el kell őket temetni. De, megtesszük és, csak a jóra emlékezünk. Mert, az éltet tovább. S, az a sok-ok emlék… J örülök, hogy ismertem őket! Gazdagabb lett az életünk!

Most a hirtelen történt távozás miatt, a rossz hír hallatán mindenki azt mondja, milyen aranyos kis öreg volt, hogy… De én ezt mindig furcsálltam. Most már tudom miért?! Nekem ő nem volt öreg és nem is úgy marad meg, él az emlékezetemben. Nekem mindig is a zöld egyenruhás fiatal erdész képe marad meg, vagy a már felnőtt családapa, nagypapa, aki komoly és tudatos volt. Mindig tudta a megoldást, értett mindenhez. Ezt kicsit sajnálom is, hogy nem tanultam el a villanyszerelés vagy a festés fortélyait. Bár, fát tudok vágni és én gyújtottam be mikor a hegyekbe mentünk a barátokkal, s nagyon szeretek az erdőben sétálni. Sosem féltem ott. Hiszen, tudom, hogy ő ott az úr.

Az ő vére vagyunk, mégis különbözőek, ő is ilyen volt, ennyi volt, ez mind benne volt, keveredett. Eddig mi voltunk Ő, olyanok voltunk, vagyunk, mint Ő volt. S, most már, Ő vagyunk mi, vagyis mi visszük őt tovább. A vérünkben, a szívünkben.

Szeretlek Papa! J Hitünk szerint találkozunk!!!! J)))

Mert hinni kell a jövőben. El kell indulni. Nekem is! Ezt mondaná ő is, hiszen, a helyes út, ez!

S, addig is: nem vagyunk. Sosem vagyunk egyedül! Mert nem hagytuk el egymást csak egy ideig nem találkozunk.
J

erdész papa

2011. február 11., péntek

talált tárgyak

találtam egy laptopot a 4-es 6-os vilin, a Moszkván
:)
megkerestük a tulajt és visszaadtam
:)))

2011. január 24., hétfő

mire valók

rájöttem már, hogy mire valók a magányos éjszakák... erre! írni
s, ha nincs is értelme, annak mit "papírra" vetek, vagyis csak vetnék, ha nem 2011 lenne, s nem a laptopom előtt ülnék, akkor is gyakorolom a gépelést...
jó az, hiszen munkám része, s előny, ha valaki gyorsan gépel, ha nem is mindig tudja, hogy mit is ír

legalább a digitális lapok is fehérek... ennek örülök, hiszen tiszták! mint a hó, amit még nem csaptak össze az autók sáros latyakkal...

szóval, írni jók ezek az éjjelek, de mit írjunk, ugye?! nagyon egyszerű, az életünk, múltunk, jelenünk, jövőnk!
a reményteli jövőnk, hiszen világvégét jósolni minek, megteszik mások, akkor én inkább azt írom, hogy nem kell félni, minden ok lesz, s, ha nem, hát, addig is ringassuk magunkat, hátha egy percre boldogok lehetünk

de, ezt most hagyjuk! hogy ki és hogyan próbálja elkapni a boldogság pillanatait... bár egy percre elidőzhetünk itt, hiszen ilyenkor ráérünk... lássuk csak!
e "vadászatban" az utóbbi időben egy újabb jelenségre lettem figyelmes! mégpedig, hogy mint úgy látszik a dolgok többsége, ez sem fair játék, itt sem egyenlőek sem az esélyek, sem a lehetőségek

van, aki hajóval fut ki, s óriás hálót vethet ki, s van, aki erdőben bolyong, s lepkevadászként kergetőzik önmagával... érdekes!

de, írok inkább az elmaradt beszélgetésekről! mert vannak, lesznek ilyenek, mindenkinek, idővel, s egyre több, persze, ha tanulunk az első esetekből, akkor tehetünk vmit, az ügyben, de minek ezen agyalni, nem csak rajtunk múlik, s végső soron visszanézve, mindig olybá tűnik, hogy mégsem volt soha semmilyen közünk a dolgok alakulásához... aztán mivel minden körbeér - ahogy egy textilművész kiállításából megtudtam - rögtön rájövünk, hogy tetteink, döntéseink, egyenes következményei, a hatásai kiváltó okok életünk eseményeinek látszólag végtelen láncolatának...
vagyis mégiscsak tehetünk róla, hogy nem jött létre az a beszélgetés, de csak akkor döbbenünk erre rá, legalábbis az első pár esetben, mikor már végleg elmúlt... legalábbis az általunk ismert világban nem tehetjük már meg, nem pótolhatjuk be
mivel a partnerünk nincs már itt

nekem 3 ilyen beszélgetésem van, aztán remélem, hogy hitem szerint megejtjük majd, egyszer, máshol, másképp, lesz rá idő, hogy asztalunknál a gyertyák csonkig égjenek

de, tanulok a múltból és teszek a jelenben, hogy az legyen a jövő, amely majd múlttá válik, amit most én elterveztem, vagyis megejtem az a rég elmaradozó beszélgetést, hogy majd úgy gondoljak vissza rá, hogy igen, megbeszéltük és nincs hiányérzetem, megválaszolatlan kérdésem, vagy kimondatlan gondolatom...

de nem ma! még van idő, remélem!!!
:)))

2011. január 21., péntek

lájkolj!!! motorszépségverseny


én is neveztem a versenyre
ha tetszik, lájkolj
:)
és egy ingyen körre elviszlek
:)
http://www.facebook.com/update_security_info.php?wizard=1#!/photo.php?fbid=119943408077414&set=a.118261778245577.20929.100001852677221

2011. január 3., hétfő

egyszer

...valószínűleg minden ember különleges, egyszeri és megismételhetetlen
mert talán, ha igazam van, akkor mindenki tesz, mond, ír, gondol, lát, hall, vagy érez egyszer az életében olyat, amelyet más nem tett, mondott, írt...