Felemás telet szült ez a nyár. Szerelem nélkül telnek a hónapok. S, bár kétlem, hogy angyal lennék, visszavágyok a mennybe, mert úgy érzem, idelenn idegen nekem. Ez a világ, már nem az, ami régen volt. Persze, nem szeretnék leragadni, de sajnos attól, ami jó nehéz elszakadni. Ezért sokszor hiányzik.
Ilyenkor, bárcsak volna két életem, csak nem tudom épp most az egyiket kinek adnám, így inkább maradok az, aki mindig is voltam. S, bár zongozáni még mindig nem tudok, de időm most van. Ezért hiába hiszed, hogy minden elmondatott, én tovább táncolok.
Mert alig hiszed, de egyszer már feloldoztál. S, ha majd minden összedől, akkor végre kezdem újra, megint a semmiből. Mert a szeretet bennem él még, hát majd nekiadom valakinek a világ végén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése