http://www.fo.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto_1/tarsadalomtudomany/az_elveszett_boldogsag_nyomaban_a_kontinuum_elv
A linken egy könyvajánlót találsz majd. Lehet, hogy érdemes lenne eloldasni. De, ha nem, az sem baj. Feltéve, hogy legalább annyi gondolatot ébreszt benned, hogy: manapság lépten nyomon azt hallom, hogy boldog akarok lenni, jobb esetben csak szeretne, de van akinek ez az élet értelme és egyedüli vágya, kívánsága, célja. Vagyis nem az.
Ezeknek meg eszébe sem jut, hogy miért ne lennének boldogok. Valami nem OK, tehát. S, attól tartok nem velük van a baj.
"A gyermeket mindenhova magukkal viszik, ott van, ahol az élet zajlik és folyamatosan karban, illetve hordozókendőben tartják. Az újszülöttet nem hagyják egyedül, akár alszik, akár ébren van, és legfőképp akkor nem, ha sír. A folyamatosan karban tartott csecsemő azt érzi, hogy minden rendben van, hogy alapvetően jó és szívesen látott vendég a családban. Mi történik azonban akkor, ha ezek a magunkkal hozott elvárások nem teljesülnek, ha az ember ösztönös igényei nem elégülnek ki? Vajon hiányzik-e ez későbbi életünkben, tovább tudunk-e lépni, képesek leszünk-e egyáltalán egy boldog, kiegyensúlyozott életre? A könyv pszichológus szerzője megfigyelései alapján írja le a kontinuum elvét, amelyben a boldogság nem egy elérendő cél, hanem egy természetes állapot."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése