Érdekes, hogy tud az ember kötődni egyes tárgyakhoz. Szép lassan kialakul. Valószínűleg, mert élmények fűződnek hozzájuk, vagy egyesek csak simán emlékeztetnek valamire, valakire. S, van, hogy ezektől a tárgyaktól nem könnyű megvállni. Nem is értem miért, hiszen csak egyszerű anyag, s attól, hogy nem látom és nem érinthetem az emlék még nem tűnik el. Az talán csak az idővel kopik kicsit. Bár, az igazán fontos dolgok mindig is megmaradnak, minthacsak tegnap történtek volna. Érdekes e sajátos időutazás, amely csak az agyban lehetséges. Az értelem központjában. Persze ez is csak elvileg értendő, hiszen miféle értelem az, mely már tovatűnt dolgokról hiteti el, hogy most is léteznek. Talán jobb, ha csak a szívemre hallgatok, az nem űz velem ilyen furcsa tréfát, s nem is ámít, az igazat súgja mindig nem csak a valódit.
Arról pedig, nem - csak - én tehetek, hogy másnak más az igaz/i.
No, lassan eltolom azt a biciklit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése