Reggelente a megállóban mindig legalább 10 percet kell ácsorognom mostanában, mert vagy nem jön vagy pont akkor megy el. Vicces dolgok történnek ilyenkor. Ma pl. azon agyaltam, hogy hogyan lehet csoportosítani a várakozó embereket. Nos, vannak a telefonálgatósak, vannak a cigizősek, a fel alá járkálók, az egy helyben toporgók...
De egyben szinte mindenki közös.
Úgy révednek a kanyar felé, mintha a mennyország tours-t várnák. Persze van a nem érdekel, elvagyok majd jön, ha jön úgysem tehetek semmit, de a többség szugerál.
Lehet egyébként pont ezért nem jön, met az erő visszafelé is hathat.
:))
Ezt tanultuk fizikából, ha pofon vágnak, te is ugyan akkora erőt fejtesz ki a másikra. (Az már rszlet kérdés, hogy neked jobban fáj! :) Ennek is megvan a maga oka, de ez már kémia.)
Szóval, ma reggel is éppen új kategóriákon agyaltam, közben élveztem a szél fuvallatát, a nap melegét, a falevelek hangját. Néztük a nénikkel, ahogy kicsi gyerekek labdáznak az udvaron. A megálló pont egy ovi mellett van. Idilli volt.
S, egyszercsak belehasít a csendbe egy: "hülye vagy, b...meg". Odanézek! Nos, két 5 éves forma összetalálkozott a mászóka tetején. S, az egyik úgy gondolta, hogy így köszönti társát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése