Burokban élünk. Már nem emlékszünk, hogy magunk vagy mások építették körénk.
Ez mondjuk mindegy, a lényeg, hogy azt hisszük így semmi baj nem érhet minket. Lehet van, aki sokáig ki tudja húzni, végül mindig jön valami, amely miatt kipukkad a „lufi”.
Szűrőt tartunk szemünk és fülünk elé. S, csak azzal foglalkozunk, ami átjut ezen, de vajon mi alapján szelektálunk?
Burokban, mely kapszula alakú. Olyan, melyet a fejfájásra szedünk. A fájdalom azonban nem múlik. Egyre csak nagyobb. Belül. Mert a kitörési vágy feszít minket. Mert érezzük, szabadnak születtünk, s ez így nem élet. Mert, a burkon kívül több az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése