2009. szeptember 21., hétfő

Kis magyar valóság

kép: rabláncon

"Ezek a turnék nem kerültek bele a menetlevélbe. Ezekre – néhány kivételtől eltekintve – Gyuri rendszerint nélkülem ment. Ilyenkor pénteken átadtam neki az autót, s a hétvégeken a kocsiba tett kilométereket a hétköznapokon belföldi utakkal kellett lefedezni. Volt úgy, hogy két hónapra volt szükség ahhoz, míg apránként be lehetett írogatni a külföldön megtett kilométereket. A nagy svájci turnén például, amelyen Hunvald a szeretőjével, annak barátjával és a szerető húgával tett meg, illetve hát én vittem őket, majd nyolcezer kilométert mentünk egy hét alatt. Ennyi kilométert leírni két hónapig tartott.

– Nem tart attól, hogy az emberek azt fogják mondani, ha a csalásba ön is belement, akkor most miért ugrál?

– Mit kellett volna tennem? Kirúgatni magamat? Három évvel ezelőtt ki akartam lépni, de közölték velem, hogy túl sokat tudok, s ilyet nem tehetek. Amikor 2003 februárjában Hunvald sofőrje lettem, Gyuriban egy földön járó, segítőkész embert ismertem meg, akit kivert a veríték, amikor az Erzsébet tévébe ment, annyira izgult. Aztán az évek során minden megváltozott. Egyszer Genfben bement egy órásüzletbe, s hét és fél millió forintért vett egy órát. Ezzel sok mindent megmagyaráztam. A pénz meg tudja változtatni az embereket."


Az egész cikket ajánlom elolvasni, nagyon jó!!! S, akit érdekel az ügyet is átnézni. Persze nem két perc, de tanulságos. Ezek után, ha mg szemernyi naivitás marad valakiben azzal nem tudok mit kezdeni.

forrás: http://www.magyarhirlap.hu/hatter/hunvald_gyorgy_a_bortonbol_uzente_a_jozsiban_mar_nem_szabad_megbizni.html

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése